2010. egyik legnagyobb slágerterméke az Amazon Kindle 3 volt: egy gyors, könnyen kezelhető, nagytudású, és az akkori viszonyokhoz képest pokolian olcsó készüléket dobtak vele a piacra. Mérföldkő volt a maga nemében.

A Kindle Touch nem ilyen mérföldkő, egyszerűen csak egy lehelletnyivel jobb, kényelmesebb – ugyanazért az árért.

Maga a lényeg – az e-könyvolvasás élménye – nem változik egy jottányit sem attól, hogy most már nem fizikai gombokkal, hanem egy laza mozdulattal vagy könnyed érintéssel lapozunk. A képernyő maradt ugyanolyan méretű és ugyanolyan jó minőségű, mint amilyet a korábbi modellekben megszokhattunk.

Amitől a leginkább tartottam, az végül nem következett be: féltem attól, hogy pillanatok alatt összeszedi a képernyő az ujjnyomokat, de ennél sokkal feltűnőbb, ha egy porszem száll a kijelzőre. A Kindle Touch kétféle lapozási stílust is érzékel: ízlés szerint jobbra-balra scrollozni, ezzel előre-hátra lapozva a könyvben. Ugyanakkor elegendő az is, ha az ember határozottan a képernyőre bök: a felület nagyobbik felén bárhol bökünk, akkor előrelapoz, ha a képernyő bal oldalához kicsit közelebb bökünk, akkor vissza – pillanatok alatt berögzül, hogy melyikhez hova kell bökni. Fel-le scrollozáskor pedig a fejezetek között lapoz a Kindle.

A gyűjtemények (Collections) kezeléséhez ugyanúgy kell, hogy legyen Amazonos regisztrációnk, és össze is kell kapcsolnunk a készüléket ezzel a fiókkal. Viszont például egy eszközcsere esetében ez a fiók nagyon jól jön: a @kindle.com-os címünkre elküldött doksijainkat újra le tudjuk tölteni, nem kell őket ismét összevadászni, ami nekem személy szerint nagy könnyebbséget okozott.

Minthogy érintőképernyős a jószág, ezért a gépelés is kimondottan kényelmes – aki hozzá van szokva mondjuk az okostelefonok apró billentyűihez, annak meg végképp kényelmes lesz. Éppen ezért egy idő után én rá is álltam arra, hogy nem lapozgatok össze-vissza a főoldalon, hanem csak a keresőt használom. Ez ugyan opció volt a K3-on is, de ritkán éltem vele, nem szerettem rajta gépelni.

Itt viszont az ékezetes betűket is kényelmesen, az okostelefonokról ismerős billentyűzet megoldással lehet használni.

Minden más pontban megegyezik a Kindle Touch valamennyi tulajdonsága a K3-al: gyors, kényelmes, tökéletesen lehet rajta olvasni, akár a nyári verőfényes napsütésben is. A továbbra is az Experimental menüpontban elérhető webböngésző webezésre ugyanolyan vicc, mint korábban volt, ellenben az mp3 lejátszás jelentősen fejlődött benne: sokkal tisztábban szól, mint a K3 esetében. (Pont ugyanazzal a füllhallgatóval teszteltem, mint korábban, úgyhogy nem az a ludas.)

És ami nekem személy szerint még nagyon bejött: a méretkülönbség. Ha egymásra rakjuk a régi és az új Kindle-t, akkor kicsi, de látható a méretbeli különbség. A Kindle Touch eleve rövidebb amiatt, mert nincs rajta fizikai billentyűzet; és egy lehelletnyivel keskenyebb is. Ez viszont azt hozza magával, hogy a tok is keskenyebb – pont annyival, hogy egy átlagos farmernadrág zsebébe tokostul el is fér az eszköz. Vagy egy öltönyzsebbe is – a K3 akkor fért el a zakóm zsebébe, ha kiszedtem a tokjából, a nadrágomba meg akkor se.

Viszont ha már toknál tartunk… a K3 lámpás tokjával elég sok ismerősömet sikerült lenyűgöznöm annyira, hogy ők is beszereztek valami hasonlót. A Touch lámpás tokjával ugyanez nem fog bekövetkezni, mert egész egyszerűen átgondolatlan a konstrukció. Egyrészt, a K3-nál rászoktam arra, hogy ha épp nem útközben voltam (vagy épp valami öltöny+nyakkendős alkalomra kellett mennem), akkor kiszedtem a tokjából, és anélkül használtam. A Touchhoz kitalált lámpás tok hátsó viszont annyira mocsok szilárdan óhajtja tartani a Kindle-t, ami már sok – és ez a ki-berakoskadós momentum nem annyira könnyed és elegáns mutatvány, mint a K3 lámpás tokjáé volt.

Ez a kisebbik gond vele. A nagyobbik az pontosan a lámpához kapcsolódik: a K3-as verzió lámpája szépen ráhajlott a kijelzőre, jól bevilágítva azt. A Touch-féle lámpás tok azonban nem ilyen: egy kipattintható műanyag karba van beleapplikálva a LED, olyan szerencsétlenül elhelyezve, hogy izomból az ember szemébe világít – olyan érzetet keltve, mintha folyamatosan vakuba kellene néznem, miközben olvasok. Ez így, ebben a formában marhára nem ér meg +60 dollárt, úgyhogy ennek a megvételéről mindenkit lebeszélnék.

Ha valaki e-könyvolvasó vásárlási tanácsot kér tőlem, akkor én továbbra is a Kindle mellett teszem le a garast: annak ellenére is, hogy már nem a Kindle a legolcsóbb e-inkes választás. Két évvel ezelőtthöz képest ugyanis a horribilis 27%-os ÁFÁ-t már rászámolja az Amazon a megrendelésre, valamint a forint-dollár árfolyam is sokat romlott azóta – így szállítással együtt most már 40 – 45 ezer forint közötti összegbe kerül a Kindle Touch. Ehhez képest már 30.000 Ft körüli összegekért lehet kapni itthon e-könyv olvasókat – de én azt gondolom, hogy megéri összespórolni a különbözetet, hogy az egyik legmodernebb eszközt lehessen megvenni.

Igaz, most érdemes lehet egyébként is kivárni: a pletykák szerint jön a Kindle Glow, ahol már nem lesz szükség külső lámpára, mert a keretbe építik a fényforrást. És akkor például a lámpás tok sem fog gondot okozni.

A Kindle Touch az Amazon.com oldalán rendelhető, ITT.

Ha a megrendeléssel kapcsolatban van kérdésed, olvasd el az erről írt GYIK-et!

Írta: Miyazaki Jun

Tags: Amazon, Amazon Kindle, Kindle Touch, teszt